Júniusi feladatok

Júniusban már rendszeresé válik a fűnyírás, melyet 7-10 naponként végzünk, főleg ott ahol
öntözőrendszer működik a kertben. Amennyiben elodázzuk a fűnyírás elvégzését és hagyjuk a füvet 10-15 cm-nél magasabbra nőni a fű megdőlhet. Ez részben az egyenletes nyírást nehezíti meg, másrészt a fű töve befülledhet és ennek következtében megsárgulhat. A gyep zölden szép ezért ne hanyagoljuk el. A rendszeres nyírással folytonos növekedésre serkentjük a füvet melyhez tápanyagra van szükség, melynek pótlásáról gondoskodnunk kell. 3-4 nyírásonként juttassunk ki nitrogéntartalmú műtrágyát egyenletes eloszlásban a fű felületre. Célszerű a műtrágya kiszórása után alaposan megöntözni a füvet. Az adott területre kiszórandó mennyiség nagyságát a termék összetétele határozza meg.
A megfelelő rendszerességgel és megfelelő ideig történő öntözésről ne feledkezzünk el, még akkor se ha szabadságra megyünk.

A hangafélék és más lomblevelű örökzöldek száraz időben sok vizet igényelnek. Ha ezeknek a földlabdája egyszer teljesen kiszárad, nagyon nehéz újra átnedvesíteni azt, a növény akár el is pusztulhat. Ezért rendszeresen öntözzük ezeket a növényeket is.
Ahol eddig a lombhullató sövényeket nem metszették meg, minél hamarabb pótolni kell, mert az új hajtások nagyon megnyúlhatnak, a sövény rendszeres nyírás nélkül kiritkulhat.

A rózsáknak június végén, július elején adjuk az utolsó műtrágya adagot, hogy a hajtások őszig beérjenek. Ha nem érnek be a vesszők, akkor könnyen elfagynak. Ezért az utolsó műtrágyázás nitrogénben szegény, de káliumban gazdagnak kell, hogy legyen. A rózsák közé egy m2-re 30-40g-ot szórjunk ki, majd sekélyen kapáljuk be. Ha nem számíthatunk esőre, alaposan öntözzük meg a töveket. Az évente csak egyszer nyíló futórózsákról a már elnyílott hajtásokat erősen vágjuk vissza. Így az idei hajtások jobban tudnak fejlődni, hiszen majd ezeken fejlődnek a következő évi virágos hajtások. A visszametszés után a rácsozaton egyenletesen osszuk el, és kötözzük le őket. A parkrózsák utakra kihajló hajtásait vágjuk le, nehogy sérülést okozzanak. Ezek a rózsák általában tüskések, ezért komoly sérülést okozhatnak.

Június elején még elültethetjük a télálló krizantém jól gyökeresedett dugványait, illetve a tőosztásból származó növényeket. Ültetés után csípjük vissza a hajtáscsúcsokat, hogy a növények kellően bokrosan növekedjenek.

Az elvirágzott évelőkről is vágjuk le az elhervadt virágokat, persze csak ha a termésükkel nem díszítenek. A magképzés a növény energiájának egy részét leköti, így a további fejlődés, illetve a következő látja ennek kárát. Arról nem is beszélve, hogy az elhervadt virágok nem túl mutatósak egy gondozott kertben.

A dáliavirágokat a fülbemászók gyakran károsítják. A legegyszerűbb, ha csapdákkal fogjuk meg őket. Csapdának megfelelnek a kb. 10cm átmérőjű virágcserepek, ezeket a dália karójára rögzítjük fejjel lefelé. A cserép fenekén lévő lyukat tömjük be. A cserép belsejét finom fagyapottal töltsük meg. A csapdákat reggelente ellenőrizzük. A fülbemászók egyébként hasznos állatok: éjszakánként levéltetveket és más kis rovarokat, ill. azok lárváit fogyasztják.

Június elején vessük el az árvácskát, a százszorszépet és a nefelejcset. Ha melegágyba vetjük, és a kelésig melegágyi ablakot teszünk rá, akkor június közepéig kikelnek a növények. Az ágyás előkészítésekor a talaj felső részébe keverjünk bele egy kevés nedves tőzeget, ami segíti a növények gyökeresedését. Az árvácska, a nefelejcs és a százszorszép magvai igen apróak, ezért nagyon gondosan végezzük a vetést. Ha túl sűrűre vetjük, akkor gyenge, megnyúlt palánták fejlődnek, amik nem alkalmasak a kiültetésre. Ezért soha ne a zacskóból szórjuk ki a magot, hanem mindig néhány magot a hüvelyk-és a mutatóujjunk közé fogva, lehetőleg szemenként vessük ki őket. A magvak közötti távolság legalább 1cm legyen. Ha mégis sűrűn kel ki, egyeljünk, mihelyt a magoncokat meg tudjuk fogni.

A virághagymákat (tulipán, nárcisz) csak akkor szedjük fel, ha a talaj feletti részek már elsárgultak, visszahúzódtak. A hagymák csak ekkorra fejlődnek ki teljesen. Ha korábban szedjük fel őket, a hagymák még nem elég fejlettek, előfordulhat, hogy a következő évben nem vagy csak igen gyengén virágoznak. Hogy a hagymák ne sérüljenek, kiásásukhoz ne ásót, hanem ásóvillát használjunk. A legtöbb hagyma viszonylag mélyen van a földben. Ezért az ásóvillát a feltételezett mélységnél kissé mélyebbre nyomjuk le, hogy a hagymák lehetőleg ne sérüljenek. Felszedés után a hagymákat alaposan szárítsuk meg, mert különben a tárolásnál fonnyadnak, és megbetegedhetnek. Lehetőleg árnyékos, szellős, és ne tűző napon szárítsuk őket. A hagymákat egy rétegben, száraz helyen terítsük szét.
A nárciszt legtöbbször hosszú éveken át a földben hagyjuk, a tulipánt minden második-harmadik évben fel kell szednünk. A virághagymákat ültetésig száraz, levegős helyen tároljuk. A teljesen száraz hagymákat legjobb, ha alacsony ládákba rakjuk, legfeljebb két rétegben. A tárolótér hőmérséklete kb. 20 C vagy valamennyivel magasabb legyen. Tehát a hagymákat ne a pincében, hanem inkább a padláson vagy hasonló helységben tároljuk.
A hóvirágot, a sáfrányt, a fürtös gyöngyikét, a tavaszi tőzikét ne szedjük fel, hagyjuk, hogy termőhelyén elterjedjen. Ezek a hagymás és gumós növények csak csoportosan mutatnak. Már néhány év után sarjhagymáik és sarjgumóik segítségével úgy elszaporodnak, hogy sűrű virágszőnyeget alkotnak, amennyiben megfelelő körülményeket biztosítunk számukra.
A sáfrányról, valamint a hagymás és gumós növények vad fajairól ne távolítsuk el a terméseket. A magok elszóródnak, és ezekből is új növénykék fejlődnek. Így még jobban terjed a növény, és hamarabb alakulnak ki nagyobb csoportok. Ezeket a növényeket szívesen ültetjük sziklakertbe, ahol nem zavaró, ha a magról kelt növények a sziklakert más részén is megjelennek: hiszen kicsi a helyigényük. Sőt még kívánatos is terjedésük, mert a sziklakertben a legkorábban nyíló virágok közé tartoznak.

A kerti tavacskában élő aranyhalak szívesen fogyasztják a szúnyoglárvákat. A szúnyogok petéiket álló vízbe rakják le. Az aranyhalak a kikelő lárvákat annyira megtizedelik, hogy azokból igen kevés marad meg. Ha halat tartunk, nem használhatunk bármilyen növényvédő szert a kertben, olyanokat, amelyek csomagolásán feltüntették: ‘ halakra nem veszélyes ‘. A kerti tó vizét nyáron lehetőleg ne cseréljük le, mindig csak annyi friss vizet engedjünk bele, amennyi feltétlenül szükséges. Vannak vízinövények, melyek nehezen viselnék el a vízcserét.

Egész évben keletkezik olyan hulladék a kertben és konyhában, amit a komposztálhatunk és következő évben felhasználhatunk kertünkben tápanyagpótlásra. Kertünk kialakítása, építése során ne feledkezzünk meg a komposzt helyének kiválasztásáról és kialakításáról. Komposzt helye lehet nagy lombos fák alatt, vagy egy eldugott sarokban, amit magas cserjékkel vettünk körbe. A komposztáló látványa nem szemet gyönyörködtető látvány a kertben ezért érdemes előre kiválasztani a helyét és megfelelően magas növényekkel vagy futtatórácshoz ültetett kúszó növényekkel elrejteni. Nyáron jobban oda kell figyelni arra, hogy a komposzt mindig megfelelően nedves legyen. Ha a körülmények megfelelőek, a komposzt belsejében a hőmérséklet eléri a 75C’-ot. A legtöbb gyomnövény magja már 45C’-on elpusztul. A gyors lebomláshoz a baktériumoknak sok szénre is szükségük van, ami mindenekelőtt a fás növényi részekben, valamint a szalmában, lombban található. A szükséges nitrogént főleg a zöld növényi részek tartalmazzák. Ha ez utóbbi hiányzik, akkor szerves, nitrogéntartalmú trágyát adjunk a komposzthoz. A komposzt egyenletes szellőzését a nagyobb méretű hulladékok, például a vékony ágak biztosítják, ezeket aprítóval aprítsuk fel. A beteg növényi részeket ne komposztáljuk!